"A zene megszabadít önmagamtól, de ezzel megerősít engem. Az élet zene nélkül egyszerűen tévedés, vesződség, száműzetés."
(Nietzsche)
"Az ember, aki legbelül zenétlen,
S nem hat rá édes hangok egyezése,
Az kész az árulásra, taktikára,
S szelleme tompa, mint az éjszaka
S érzelme komor, mint az Erebus:
Meg ne bízz benne. Hallgass a zenére."
(Shakespeare)
Az 1973. július 11-én Chicagoban született Andrew Bird szüleinek, és a Suzuki-metódusnak köszönhetően már kiskorában megismerkedett a zenecsinálás fortélyaival, aminek eredményeképpen ugyanolyan jól tud fütyülni, mint énekelni, és kezében a hegedű is ugyanolyan szépen szól, mint a mandolin, az akusztikus gitár vagy a glockenspiel. Korai munkássága főleg az európai népzenék ismertetőjeleit keverte a jazz és a blues minden finomságával, később aztán, a divatot ügyesen meglovagolva, ám nem behódolva neki, átállt a jóval populárisabb indie/folk vonalra. A kuckóban két későbbi albumával is találkozhattatok már, most az első, instrumentális felvételeket tartalmazó lemezét ajánlom figyelmetekbe.
A számok:
1. Nuthinduan Waltz 2. Ambivalence Waltz 3. Oh So Insistent 4. Rhodeaoh 5. Two Sisters 6. St. Francis Reel 7. Ratitat/Peter’s Wolf/Oblivious Reel 8. The Greenhorn/Exile of Erin/Glasgow Reel 9. Pathetique 10. Song of Foot 11. Minor Beatrice 12. Oh So Sad
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése