"A zene megszabadít önmagamtól, de ezzel megerősít engem. Az élet zene nélkül egyszerűen tévedés, vesződség, száműzetés."
(Nietzsche)
"Az ember, aki legbelül zenétlen,
S nem hat rá édes hangok egyezése,
Az kész az árulásra, taktikára,
S szelleme tompa, mint az éjszaka
S érzelme komor, mint az Erebus:
Meg ne bízz benne. Hallgass a zenére."
(Shakespeare)
Dave Weckl 1960. január 8-án született St.Louisban, és már nyolc éves korában dobolni kezdett. Később két évet hallgatott a Bridgeporti egyetem jazz tanszakán is, de inkább a gyakorlati zenélést választotta. Michel Camilo felkeltette az érdeklődését a latin jazz iránt is, s a nyolcvanas évek elejétől már ő lett az egyik legkeresettebb stúdiódobos.
Chick Corea 1986-ban hallotta játszani és azonnal meghívta zenekarába, a Chick Corea Electric Band-be, ahol hét évig működött.
A fúziós zene világában őt tartják az egyik legjobb, legtekintélyesebb dobosnak.
Első szólólemeze az 1990-ben megjelent Master Plan volt.
A lemez felvételeit készítő zenészek: Dave Weckl Drums; Eric Marienthal (2-4) Saxophone;
Jay Oliver (1-6, 8, 9) Keyboards, Piano; Chick Corea (5, 8, 9) Synthesizer;
Michael Brecker (5) Tenor Saxophone; Steve Gadd (8) Drums; Anthony Jackson (2-5, 8, 9) Bass;
Jerry Hey (1, 3) Trumpet; Bill Reichenbach (1) Trombone; Tom Kennedy (1, 7) Bass;
Ray Kennedy (7) Piano; Peter Mayer (2, 4, 6) Guitar; Scott Alspach (6) Trumpet.
Már többször említettem (persze csak a fiatalabbak kedvéért), hogy áldott ifjúkorom milyen gazdag volt jobbnál-jobb zenékben.
A hatvanas évek végén osztódással szaporodó jazz-rock zenekarok ma is élvezhető, mi több, korszerű zenéket játszottak.
Ilyen zenekar volt a kétlemezes Dreams is.
Nem akármilyen összetételű volt a csapat: Jeff Kent - keyboards; Doug Lubahn - bass; Edward Vernon - vocals; Randy Brecker - trumpet; Michael Brecker - sax; Billy Cobham - drums; Barry Rogers - trombone; John Abercrombie - guitar; Robert Mann - guitar; Steve Cropper - guitar; Don Grolnick - keyboards; Will Lee - bass; Toni Torrence - vocals.
Dean Brown session-gitáros harmadik lemeze a DBIII. A 2001-es Here és a 2005-ös Groove Warrior után ez korong egy Tokióban rögzített koncertfelvétel Brown triójával, amelyben Will Lee basszusgitározik és Dennis Chambers dobol. A 10 nóta között találhatunk progresszív és funky saját szerzményeket, illetve egy Jimi Hendrix- és egy Beatles-dal feldolgozást is.
A zenészek: Dean Brown (vocals, guitar, acoustic guitar, electric guitar, background vocals); Dennis Chambers (drums); Will Lee (vocals, electric bass); Bobby Sparks (Clavinet, mini-Moog synthesizer)
Már többször említettem, hogy áldott ifjúkorom milyen gazdag volt jobbnál-jobb zenékben.
A hatvanas évek végén osztódással szaporodó jazz-rock zenekarok ma is élvezhető, mi több, korszerű zenéket játszottak.
Ilyen zenekar volt a kétlemezes Dreams is.
Ez volt a második, egyben utolsó albumuk.
Töltsétek le, és vigyázzatok rá, nem mindennapi csemege.
A csapat: Bob Mann - Guitar, Fluegelhorn, Vocals; Michael Brecker - Tenor Sax & Flute; Randy Brecker - Trumpet & Flugelhorn, Vocals; Billy Cobham - Drums & Percussion; Don Grolnick - Keyboards, Vocals; Will Lee - Bass & vocals; Barry Rogers - Trombone, Weinstein Tuba, Alto Horn & Vocals; Edward Vernon - Vocals.
Eric J. Gale (1938-1994) amerikai gitáros az egyik legkeresettebb sessionzenész volt. Néhány előadó, akinek lemezfelvételein közreműködött: Aretha Franklin, Bob James, Paul Simon, Lena Horne, Szabó Gábor, Quincy Jones, Bob Marley, Nina Simone, Peter Tosh, Grover Washington, Jr., Herbie Mann, Esther Phillips, Joe Cocker, Carly Simon, Van Morrison, Al Jarreau és Billy Joel. A lemezért, amely két, a hetvenes évek végén megjelent albumát tartalmazza, Gykrantznak jár köszönet.
Jean Ritchie, akit az USÁ-ban e a népzene édesanyjaként ("The Mother of Folk") tisztelnek, 1922. december 8-án egy kis Kentucky állambeli falu, Viper mellett egy farmon született családja utolsó, 14. gyermekeként.
Gyermekkorában mint a szivacs, szívta magába a dalokat, melyeket a negyvenes évek végétől, amikor New Yorkban dolgozott, csatlakozva Woody Guthrie, Pete Seeger és Oscar Brand köréhez, kezdett előadni.
Az USÁ-ban ma már nemzeti kincsként tekintenek rá.
Az Underground magazin írta, amikor Ernie Watts 2002-ben Budapesten járt: "A kétszeres Grammy-díjas Ernie Watts a mai zenei élet egyik legsokoldalúbb és legtermékenyebb szaxofonosa. A harminc éve tartó, izgalmasan változatos karrierje során több mint 500 felvételt készített olyan nagy művészek dallamainak feldolgozásával, mint Frank Zappa vagy Thelonious Monk.
Bár gyorsan rá lehet jönni, hogy zenéjének nagy részét John Coltrane inspirálta, Watts mindig megtartotta saját stílusát műfajtól függetlenül.
Az akusztikus jazz szeretete oda vezetett, hogy a zene teljes elkötelezettjévé vált. Legutóbbi albumával megmutatta a világnak azt, amit már egész Los Angeles tudott.
A JVC Music kiadásában megjelent felvételei karrierjének legremekebb darabjai, amelyekben kedvenc zenészeivel dolgozott együtt: Jack DeJohnette, Arturo Sandoval, Kenny Baron, Mulgrew Miller, Eddie Gomez, Jimmy Cobb és Marc Whitfield.
1998-ban megjelent albuma, a Classic Moods talán a legszemélyesebb hangzású felvételeket tartalmazza, amelyeket Watts eddigi pályafutása alatt készített. A blues alapjait felhasználva fantasztikus zenei érzékével remekül egyesíti az improvizációt és a harmonikus struktúrákat. Watts többi JVC-albuma – Reaching Up, Unity, The Long Road Home – egyértelmu bizonyíték, hogy Ernie Watts elsősorban jazz zenész és a legnagyobbak közül való.
Olyan művészekhez és produkciókhoz fűzodik a neve, mint Cannonball Adderley, Quincy Jones, a Rolling Stones (a zenekar 1981-es turnéja és a Let’s Spend the Night Together című film), Frank Zappa, Carole King, Neil Diamond, Aretha Franklin, Diana Ross, Rickie Lee Jones, Whitney Houston, Steely Dan, T-Bone Walker, Chaka Khan, Billy Cobham, Pat Metheny, Lee Ritenour and Patrice Rushen, a filmek közül a Csodálatos Baker Fiúk, a Szellemírtók, a Hírnév.
A stúdiózás után Watts most egy új utat választott. Gyakran játszik Charlie Haden díjnyertes Quartet West zenekarával és amellett, hogy saját együttesével, az Ernie Watts Quartet-el koncertezik, a világ nagy egyetemein tart előadást zeneszakos hallgatóknak.
Watt pályafutásának tevékenysége rendkívül sokrétű és még korán sem tekinthető befejezettnek a lista..."
Kedves Gykrantz, köszönjük, hogy a lemezt megosztottad velünk!
A lemez felvételei 1987. március 14-én és 15-én a hollywoodi Sunset Sound Studios-ban készültek.
A zenészek: Ernie Watts (soprano, alto & tenor saxophones); Pat Coil (piano); Joel DiBartolo (bass);Bob Leatherbarrow (drums).
A számok:
01. Language of the Heart Boykin, Watts 4:53
02. Continental Blues Watts 5:31
03. Echoes Coil, Watts 5:06
04. My One and Only Love Gershwin, Gershwin, Mellin, Wood 5:06
Szeretettel üdvözlök mindenkit zenekuckómban! Ki ide betér, ha füle nyitott, kedvére csemegéz- het a különböző műfajú albumok között, melyeket ezúton is sok szeretettel ajánlok figyelmetekbe. Ha valamelyik album letöltésével gond lenne, írjatok egy mailt, igyekszem a problémát gyorsan orvosolni. Azért azt jó ha tudjátok, hogy a szerzői jogi törvények miatt a zenéket csak meghallgatásra tölthetitek le, s gépetekről 24 órán belül le kell törölnötök./
Welcome to my Music Nook!
If You are a sharp-eared fellow You can choose from various albums from all kinds of music.
If You have problems of downloading albums just drop me an email, and I will try to solve it.
You’d better know that according to the Copyright rules You can download music only for the purpose of listening, and You must delete the files in 24 hours.
Bejegyzések
