Kolinda - 1514 (1979)
"A hetvenes évek közepére jól érzékelhető különbség mutatkozott a tradicionális előadásmódhoz ragaszkodó, illetve az attól elrugaszkodó törekvések között. Ez a különbség - sarkítva - a "népzene" és a "világzene" közötti választóvonal mentén rajzolódott ki, ezzel magyarázható, hogy a magyarországi világzene kibontakozását sokan a Kolinda együttes színrelépéséhez kötik.
A Kolinda magja a színházi-zenei-képzőművészeti Orfeó kollektívából nőtt ki. Orfeóként előbb latin-amerikai politikai dalokat játszott, majd a Vízöntő nevet felvéve - a táncházmozgalom hatására - a Bihari táncegyüttes kíséretébe szegődött. Kolinda néhány tagcsere után 1975-re lett belőle, amikorra a magyar népzene kerete is szűknek bizonyult számára - ezután olyan feldolgozásokat készített, melyekre a szláv és cigány népzenék mellett a dzsessz és a rock is bélyeget ütött, és ehhez elektronikus hangszedőkkel szerelkezett fel. Addig ismeretlenül szuverén zenei világa messze meghaladta a magyar közízlést, s mivel nem fért bele egyik műfaji skatulyába sem, a monopolizált hanglemezkiadás éppúgy elutasította, mint a rádió. A nyugati impresszáriók azonban rögtön lecsaptak rá, s pillanatok alatt hároméves - és három 'lemezre szóló - francia szerződést kapott.
Nagy kár, hogy a folyamatos turnézás és a szokatlan tempó végül felőrölte a zenekart, s így 1979-re több ágra szakadt. Kiss Ferenc már korábban kiszállt (s újraszervezte a Vízöntőt), Dabasi Péter az Unikum együttesben folytatta, Lantos Iván, Zsigmondi Ágnes és Zombori Attila pedig szétszóródott Franciaországban. Ám az a három lemez (Kolinda, Kolinda II, 1514), ami a párizsi Hexagonenál megjelent, a maga különleges ritmikai és vokális jegyeivel, a kelet-európai népzenék összegzésével és szvit-formába öntésével azóta is példaértékű és megingathatatlan. Iskolateremtő. "
A számok:
1. Játékos I
2. Három árva
3. 1514
4. Tétel K
5. Dorombének
6. Játékos II
Bejegyzések
