"A zene megszabadít önmagamtól, de ezzel megerősít engem. Az élet zene nélkül egyszerűen tévedés, vesződség, száműzetés."
(Nietzsche)
"Az ember, aki legbelül zenétlen,
S nem hat rá édes hangok egyezése,
Az kész az árulásra, taktikára,
S szelleme tompa, mint az éjszaka
S érzelme komor, mint az Erebus:
Meg ne bízz benne. Hallgass a zenére."
(Shakespeare)
Tony Iommy a Black Sabbath gitárosa és Glenn Hughes énekes-basszusgitáros, aki korábban a Sabbathban is megfordult, de inkább a Deep Purple korszakára emlékezünk, 1996-ban Don Airey billentyűs és Dave Holland dobos társaságában bevonult a stúdióba, és a Black Sabbath 1986-os 7th Star című albumára (melyen Glenn is közreműködött) utalva elkészítették az Eight Star felvételeit. A lemez azóta gyűjtők csemegéje. A zenészek: Tony Iommy - guitar Glenn Hughes - vocals, bass Don Airey - keyboards Dave Holland - drums
A felvételek:
01. Not The Same 02. I'm Gone 03. Real World 04. Don't You Tell Me 05. I'll Be fine 06. From Another World 07. Through The Rain 08. Shakin ' My Wings 09. No Stranger To Love (Remix of 1986)
"Az album a Just Trust címet kapta – azaz: „Bízzál csak”! A címadásból és sejthető: a CD-n hallható számok azt közvetítik, hogy a bizalom és a bizakodás nagy mozgósító erő – s ez érződik is a lemez minden számán. A CD kiforrott zenei anyagából az is jól érzékelhető, hogy az album is rendkívüli összhangban és inspiráló alkotói légkörben készült.
A lemez különlegessége, hogy két formáció játszik rajta: A tavaly megalakult László Attila Quintett tagjai az új generáció kiemelkedő tehetségei: Jellinek Emil ( Emilio ) énekel, Oláh Tzumó Árpád zongorán játszik, Borlai Gergő dobol, basszusgitáron pedig László Attila régi zenésztársa, Lattman Béla játszik. Lendületes, sodró játékuk harmonikus egységet alkot a László Attila Band finom zenéjével.
Az új lemezen szereplő számokat, amelyek közül hat László Attila, egy pedig Oláh Tzumo Árpád szerzeménye július 10-én, egy lemezbemutató koncerten lehetett hallani a Művészetek Palotájában. A jó hangulatú előadáson László Attila mindkét formációval színpadra lépett, és természetesen igazi dzsessz muzsikával bűvölték el az érdeklődőket." (dalok.hu)
Piroskának pedig, aki a lemezt küldte, mindkét dolgos kezét csókolom.
"Lionel Loueke 1973-ban született Beninben, Nyugat-Afrikában. Sokáig afro-pop koncertek lelkes látogatója volt, majd 17 évesen örökölte meg első gitárját zenész bátyjától. Rendkívüli szegénységben és lehetőségek híján kezdte el muzsikusi pályafutását, tönkrement gitárhúrjait például kénytelen volt kerékpár fékkábelekkel helyettesíteni. Erről így emlékezik:
„Bántotta a kezemet, de éveken át azokat használtam, amikor elkezdtem játszani. Érdekeltek az átiratok is, de nem volt hozzá megfelelő eszközöm. Így lemerülőben lévő elemeket tettem a kazettás lejátszóba, hogy lelassítsam és hallás után lejegyzeteljem a felvételeket. Amikor rengeteg kihívásokkal teli országban élsz, muszáj rögtönöznöd és kreatív megoldások felé kell fordulnod.”
Loueke belevetette magát az afrikai tradicionális muzsikába, a beninin kívül tanulmányozta még a nigériai, a kongói, a zairei, a mali és a szenegáli hagyományokat. Egy Párizsból kapott George Benson lemez hatására azonban úgy érezte, szeretné kiszélesíteni látókörét. További gitáros példaképei Wes Montgomery és Joe Pass lettek. Rengeteg időt szentelt a tanulásnak és szinte valamennyi intézményt elvégzett, amit csak lehetett: Elefántcsontparton a National Institute of Artot, Párizsban az American School of Modern Music-ot, Bostonban a Berklee College of Music-ot, valamint – az akkor még californiai központú – Thelonious Monk Institute of Jazzt. Az abszolút őstehetségnek számító művész rengeteg sztárral játszott már együtt eddigi, felfelé ívelő karrieje során. Volt tanárai, Terence Blanchard és Herbie Hancock együtteseiben is zenélt, illetve pillanatnyilag is zenél." (gregjazz.blog.hu)
Kedves Gykrantz, köszönöm a lemezt!
A zenészek:
Lionel Loueke (vocals, guitar); Wayne Shorter (soprano saxophone); Herbie Hancock (piano); Massimo Biolcati (acoustic bass); Ferenc Nemeth (drums).
(A magyar Németh Ferenc dobosról hamarosan külön megemlékezünk.)
"A Szendőfi névről eddig csak a kiváló jazzdobos, Péter ugorhatott be, itt az idő, hogy megismerjük testvérét, Balázst, aki a basszusgitár mellett saját (illetve atyai) készítésű chapman sticken is játszik. Szentpál Zoltán gitárossal ketten alapították a zenekart, hogy a Dream Theater bűvöletéből indulva, zenéjükbe olvasztva némi jazz és egyéb rockzenei elemeket, igazán izgalmas és igényes zenei társulássá fejlődjenek. Két társuk, Gáspár Gergely dobos és Nagy Zsolt billentyűs is mestere hangszerének, és dalírásban sem kellett a szomszédba menniük." (Bátky Zoltán Shck Magazin) A Mindflowers tagjai: Szendőfi Balázs - bass, stick, wind bells (6); Szentpál Zoltán - guitars; Gáspár Gergely - drums; Nagy Zsolt - keyboards. A vendégzenészek: Horváth Flóra - violin (8 ); Kovács "Tobzy" Tamás - percussion (8 ), chimes (3, 6, 8 ); Beke Márk - rain maker (6).
A számok: 1. Red Spider (8:18 ) 2. Falling (5:46) 3. Sick Spirit (4:50) 4. Why? (1:51) 5. Why Not? (5:07) 6. Crying Skies (7:01) 7. Knowing the Path (7:01) 8. Flo's Kisses (4:28 ) 9. Talk with Myself (22:37)
Karl William Jenkins 1944. február 17-én egy wales-i kisvárosban született, ahol édesapja tanító, és a templom orgonistája volt. Zenélni a Wales-i Nemzeti Ifjúsági Zenekar oboistájaként kezdett, majd zeneakadémiai tanulmányokat folytatott. Ismertté jazz- és jazz-rock zenészként vált: szoprán és bariton szaxofonon, oboán és billentyűsökön játszott. A hetvenes évek elején a progrsszív rockzenét játszó Soft Machine tagja is volt. Az időközben tudományos doktori fokozatot is szerzett zeneszerző a komolyzene világához nagyon közeli crossover műveivel vált világhírűvé. A Stabat Mater című műve egy XIII. századi, a keresztfa előtt álló Szűzanyát megéneklő s vers feldolgozása. A mű előadói: Jurgita Adamonyte mezzo-soprano Belinda Sykes ‘ethnic’ vocals & mey Jody K Jenkins percussion EMO Ensemble, Pasi Hyökki director Royal Liverpool Philharmonic Chorus (Additional chorus on tracks 1, 5, 12), Ian Tracey director Royal Liverpool Philharmonic Orchestra, leader Andrew Long Karl Jenkins conductor
A tételek:
01. Cantus lacrimosus 02. Incantation 03. Vidit Jesum in tormentis 04. Lament 05. Sancta Mater 06. Now my life is only weeping. 07. And the Mother did weep 08. Virgo virginum 09. Are you lost out in darkness? 10. Ave verum 11. Fac, ut portem Christi mortem 12. Paradisi gloria
David Sanborn altszaxofonos 1945. július 30-án a floridai Tampában született. Az egyik legmegbecsültebb session zenészként többek között a következő előadókkal dolgozott: James Brown, Bryan Ferry, Michael Stanley, Eric Clapton, Bobby Charles, Cat Stevens, Roger Daltrey, Stevie Wonder, Paul Simon, Jaco Pastorius, the Brecker Brothers, Michael Franks, Kenny Loggins, Casiopea, Players Association, David Bowie, Todd Rundgren, Bruce Springsteen, Little Feat, Tommy Bolin, Bob James, James Taylor, Al Jarreau, Pure Prairie League, Kenny G, George Benson, Joe Beck, Donny Hathaway, Elton John, Gil Evans, Carly Simon, Guru, Linda Ronstadt, Billy Joel, Kenny Garrett, Roger Waters, Steely Dan, Ween, the Eagles, The Grateful Dead...
Nekem volt szerencsém a PECSA-ban élőben is hallani őt, a mögöttem lévő sorban Presser Gábor és Charlie ültek.
Ezt a lemezét Ray Charlesnek, a rá a legkorábbi és legmélyebb hatást gyakorló zenésznek szentelte.
Nagyon jó lemez, köszönet érte Gykrantrz barátunknak.
A zenészek:
David Sanborn: alto sax; Joey DeFrancesco: organ; Steve Gadd: drums; Bob Malach: tenor sax; Frank Basile: baritone sax; Tony Kadlock: trumpet; Mike Davis: bass trombone; Joss Stone: vocals; James Taylor: vocals.
A Hot Tuna formációt a Jefferson Airplane két tagja: a gitáros-énekes Jorma Kaukonen és a basszusgitáros Jack Casady 1969-ben alapították, s muzsikáltak benne az Airplane-beli működésük mellett. A zenekar igazi szerelemgyerek, a mai napig működik. Eleinte akusztikus bluest, később blues-rockot, majd rockot, hard-rockot játszottak, s ezeket a műfajokat azóta is körbe-körbe járják.
Első, cím nélküli lemezük készítői:
Jorma Kaukonen – ének, akusztikus gitár
Jack Casady – basszusgitár
Will Scarlett – szájharmonika
A számok:
Hesitation Blues (Tradícionális, Jorma Kaukonen és Jack Casady feldolgozása) – 5:06
How Long Blues (Leroy Carr) – 3:58
Uncle Sam Blues (Tradícionális, Jorma Kaukonen és Jack Casady feldolgozása) – 4:56
Don’t You Leave Me Here (Jelly Roll Morton) – 3:01
Death Don’t Have No Mercy (Rev. Gary Davis) – 6:14
Know You Rider (Tradícionális, Jorma Kaukonen és Jack Casady feldolgozása) – 4:07
Oh Lord, Search My Heart (Rev. Gary Davis) – 3:52
Winin’ Boy Blues (Jelly Roll Morton) – 5:31
New Song (For the Morning) (Jorma Kaukonen) – 5:03
Mann’s Fate (Jorma Kaukonen) – 5:26
Bónuszdalok
Keep Your Lamps Trimmed and Burning (Rev. Gary Davis) – 3:48
Candy Man (Rev. Gary Davis) – 3:35
True Religion (Tradícionális, Jorma Kaukonen és Jack Casady feldolgozása) – 5:23
"A történet huszonkét évvel ezelőtt állítólag így kezdődött: Gonda János, a jazztanszak vezetője intett a következő felvételizőnek, majd fáradtan lehunyta szemét. És egy pillanatra azt hitte, álmodik: Oscar Petersont, a jazz-zongora virtuózát vélte hallani, de amikor felnézett, a zongora mögött csak egy tizennégy éves monori diákot látott. S Pleszkán Frigyes neve mellé húsz évvel ezelőtt a legenda szerint odakerült a kettős felkiáltójel.
Pár évvel később Gonda a következőket írja jellemzésként a Monorról hetenként bejáró növendékről: „Szorgalma, a műfaj iránti alázata és a játékában megnyilvánuló belső parancsnak engedelmeskedő fegyelme, egyaránt ritkaságszámba megy. Széles spektrumon zongorázik: a rocktól a hagyományos jazzig mindenre fogékony és mindenben otthonos. Abszolút hallása van. Zenei memóriája kitűnő. Egyszer hallott lemez anyagát pontosan le tudja játszani. Technikailag megoldhatatlan feladatot - ha kissé hihetetlenül hangzik is - jóformán nem ismer.”
Pleszkán tehát csodagyerekként indult, tehetsége bármilyen sikerre feljogosíthatta volna, de mivel a Kárpát-medence közepén született, ez önmagában kevésnek bizonyult. Ő sem tartozott a nyolcvanas évek jazzéletét jelentősen befolyásoló Kiss Imre kegyeltjei közé, 1985-ben ugyan Gonda Jánossal és Kruza Richárddal közösen Keyboard Music címmel lemezt készített, de aztán, belefáradva a lehetetlen körülményekbe, Nyugatnak ment és elmerült a vendéglátóiparba.
Sokáig nem hallottunk felőle, mígnem két éve ősszel Murányi György meghívta Blueseum című műsorába vendégnek, majd felkérte, hogy játsszon rá élőben az éppen forgó bluesmuzsikára. A kísérlet olyan sikeres lett, hogy azonnal álmodozni kezdtek, Asztalos Domonkos személyében kiadót találtak, a Stereo Shop a terjesztést vállalta, és előbbivel néhány hónappal később aláírtak egy öt évre szóló menedzselési és kiadói szerződést. Ennek eredményeként látott tavaly nyáron napvilágot Pleszkán Fingerprints (Ujjlenyomatok) című albuma, melyen tíz, felerészben saját kompozíció hallható. A mű meglehetősen sokszínű, műfaját tekintve is heterogén, Pleszkán virtuozitása ismét könnyedén tetten érhető, bár mintha túlságosan is a technikai bravúrok dominálnának rajta; időnként az az érzése az embernek, hogy kevesebb hang több lenne, s néha bizony hiányzik belőle a kellő drámai érzék.
Az album zenei anyagát a nagyközönségnek Peszkán először a debreceni jazzfesztiválon mutatta be, majd néhány héttel később a Fővárosi Művelődési Házban azt is meghallhattuk, hogy a továbbiakban vélhetően merre visznek útjai. Még mielőtt azonban megszoktuk volna Pleszkán újbóli jelenlétét a hazai zenei életben, visszament Nyugatra, hogy egy korábban vállalt kötelezettségének eleget tegyen. 1996 márciusában jött ismét haza, de csak egyetlen szűk esztendőre, s a megélhetés januártól ismét a svájci vendéglátóiparba szólítja. Egy tavaszi koncert-körút és egy album maradt ezúttal utána, melyek közül különösen ez utóbbi becses. A Second Step (Második lépés) valóban előrelépés, a csillogó felszín alatt a mélység is kivehető, lényegesen több benne az invenció és egészségesebb szinten marad a virtuózitás.
Pleszkán Frigyes idén ünnepelte harminchetedik születésnapját. Talán az utolsó pillanat ahhoz, hogy egy ügyes impresszárió megakadályozza elkallódását, tehetségének aprópénzre váltását. Ha most nem nyúlnak a hóna alá, holnap lehet, hogy késő - endéglátózásból egy idő után ugyanis szellemi értelemben nincs visszaút. Még egy Pleszkán Frigyesnek sem." (Jávorszky Béla Szilárd Népszabadság 1996. december 28.)
És Pleszkán Frigyes 2011. február 14-én öngyilkos lett.
"Sosem láttam Pleszkánt hirdető nagy tacepaokat, országos koncertturnéiról híradásokat. Persze előfordulhattak, csak a szemem nem állt rá. Ahogy azt sem böngésztem, melyik jazz caféban, jazz kocsmában lép föl, egyszerűen és könnyedén tűnt el a látóteremből.
Munkált bennem a kettősség, hogy ha nehezen is jutottam a zenéihez, ha nem is látom fennen hirdetve szerepléseit, attól még él, működik és jól van. Pedig ez nem egy ilyen ország. Zordságához, érdektelenségéhez, a magam érdektelen viselkedésével én is tettem hozzá. Itthon nálunk a zseni csak a legritkábban van a helyén és érzi jól magát. A zseni már önmagában is megoszt, kedélyeket borzol, irigységre adhat okot, nincs tekintettel az általánosan elfogadott viselkedésmintákra, főbb áramlatokra, öntörvényű, és Pleszkán is ilyen lehetett. Mindemellett a jazz, mint műfaj sokkal szűkebb körnek szólhatott, kevesebb érdeklődésre tarthatott számot a nagyobbnak és népszerűbbnek elfogadott könnyűzenei testvéreinél. A jazz a zenének egyfajta nemszeretem ága lehetett, amely Amerikából eredt és hozzánk nyugati irányból gyűrűzött be. A jazz-t a maga bonyolultságában gyakran még érthetetlennek, ártalmasnak, amolyan luxus-csökevénynek, eretnek dolognak tartották. Többszörös hátránnyal kellett tehát Pleszkánnak megküzdenie, amit ő egy zsenihez méltó kihívásnak vehetett..." (Szegő Anna)
Szeretettel üdvözlök mindenkit zenekuckómban! Ki ide betér, ha füle nyitott, kedvére csemegéz- het a különböző műfajú albumok között, melyeket ezúton is sok szeretettel ajánlok figyelmetekbe. Ha valamelyik album letöltésével gond lenne, írjatok egy mailt, igyekszem a problémát gyorsan orvosolni. Azért azt jó ha tudjátok, hogy a szerzői jogi törvények miatt a zenéket csak meghallgatásra tölthetitek le, s gépetekről 24 órán belül le kell törölnötök./
Welcome to my Music Nook!
If You are a sharp-eared fellow You can choose from various albums from all kinds of music.
If You have problems of downloading albums just drop me an email, and I will try to solve it.
You’d better know that according to the Copyright rules You can download music only for the purpose of listening, and You must delete the files in 24 hours.