2011. december 30., péntek

David Sanborn - Only Everything (2010) Decca

David Sanborn altszaxofonos 1945. július 30-án a floridai Tampában született. Az egyik legmegbecsültebb session zenészként többek között a következő előadókkal dolgozott: James Brown, Bryan Ferry, Michael Stanley, Eric Clapton, Bobby Charles, Cat Stevens, Roger Daltrey, Stevie Wonder, Paul Simon, Jaco Pastorius, the Brecker Brothers, Michael Franks, Kenny Loggins, Casiopea, Players Association, David Bowie, Todd Rundgren, Bruce Springsteen, Little Feat, Tommy Bolin, Bob James, James Taylor, Al Jarreau, Pure Prairie League, Kenny G, George Benson, Joe Beck, Donny Hathaway, Elton John, Gil Evans, Carly Simon, Guru, Linda Ronstadt, Billy Joel, Kenny Garrett, Roger Waters, Steely Dan, Ween, the Eagles, The Grateful Dead...
Nekem volt szerencsém a PECSA-ban élőben is hallani őt, a mögöttem lévő sorban Presser Gábor és Charlie ültek.
Ezt a lemezét Ray Charlesnek, a rá a legkorábbi és legmélyebb hatást gyakorló zenésznek szentelte.
Nagyon jó lemez, köszönet érte Gykrantrz barátunknak.

A zenészek:
David Sanborn: alto sax; Joey DeFrancesco: organ; Steve Gadd: drums; Bob Malach: tenor sax; Frank Basile: baritone sax; Tony Kadlock: trumpet; Mike Davis: bass trombone; Joss Stone: vocals; James Taylor: vocals.

A számok:
01. The Peeper
02. Only Everything (For Genevieve)
03. Hard Times
04. Let The Good Times Roll
05. Baby Won't You Please Come Home
06. You've Changed
07. Hallelujah I Love Her So
08. Blues In The Night

2011. december 25., vasárnap

Hot Tuna - Hot Tuna (1970) RCA


A Hot Tuna formációt a Jefferson Airplane két tagja: a gitáros-énekes Jorma Kaukonen és a basszusgitáros Jack Casady 1969-ben alapították, s muzsikáltak benne az Airplane-beli működésük mellett. A zenekar igazi szerelemgyerek, a mai napig működik. Eleinte akusztikus bluest, később blues-rockot, majd rockot, hard-rockot játszottak, s ezeket a műfajokat azóta is körbe-körbe járják.
Első, cím nélküli lemezük készítői:
Jorma Kaukonen – ének, akusztikus gitár
Jack Casady – basszusgitár
Will Scarlett – szájharmonika

A számok:
Hesitation Blues (Tradícionális, Jorma Kaukonen és Jack Casady feldolgozása) – 5:06
How Long Blues (Leroy Carr) – 3:58
Uncle Sam Blues (Tradícionális, Jorma Kaukonen és Jack Casady feldolgozása) – 4:56
Don’t You Leave Me Here (Jelly Roll Morton) – 3:01
Death Don’t Have No Mercy (Rev. Gary Davis) – 6:14
Know You Rider (Tradícionális, Jorma Kaukonen és Jack Casady feldolgozása) – 4:07
Oh Lord, Search My Heart (Rev. Gary Davis) – 3:52
Winin’ Boy Blues (Jelly Roll Morton) – 5:31
New Song (For the Morning) (Jorma Kaukonen) – 5:03
Mann’s Fate (Jorma Kaukonen) – 5:26
Bónuszdalok
Keep Your Lamps Trimmed and Burning (Rev. Gary Davis) – 3:48
Candy Man (Rev. Gary Davis) – 3:35
True Religion (Tradícionális, Jorma Kaukonen és Jack Casady feldolgozása) – 5:23
Belly Shadow (Jorma Kaukonen) – 2:59
Come Back Baby (Lightnin’ Hopkins) – 6:07

2011. december 10., szombat

Pleszkán Frigyes - Fingerprints (1995) Periferic Records

"A történet huszonkét évvel ezelőtt állítólag így kezdődött: Gonda János, a jazztanszak vezetője intett a következő felvételizőnek, majd fáradtan lehunyta szemét. És egy pillanatra azt hitte, álmodik: Oscar Petersont, a jazz-zongora virtuózát vélte hallani, de amikor felnézett, a zongora mögött csak egy tizennégy éves monori diákot látott. S Pleszkán Frigyes neve mellé húsz évvel ezelőtt a legenda szerint odakerült a kettős felkiáltójel.
Pár évvel később Gonda a következőket írja jellemzésként a Monorról hetenként bejáró növendékről: „Szorgalma, a műfaj iránti alázata és a játékában megnyilvánuló belső parancsnak engedelmeskedő fegyelme, egyaránt ritkaságszámba megy. Széles spektrumon zongorázik: a rocktól a hagyományos jazzig mindenre fogékony és mindenben otthonos. Abszolút hallása van. Zenei memóriája kitűnő. Egyszer hallott lemez anyagát pontosan le tudja játszani. Technikailag megoldhatatlan feladatot - ha kissé hihetetlenül hangzik is - jóformán nem ismer.”
Pleszkán tehát csodagyerekként indult, tehetsége bármilyen sikerre feljogosíthatta volna, de mivel a Kárpát-medence közepén született, ez önmagában kevésnek bizonyult. Ő sem tartozott a nyolcvanas évek jazzéletét jelentősen befolyásoló Kiss Imre kegyeltjei közé, 1985-ben ugyan Gonda Jánossal és Kruza Richárddal közösen Keyboard Music címmel lemezt készített, de aztán, belefáradva a lehetetlen körülményekbe, Nyugatnak ment és elmerült a vendéglátóiparba.
Sokáig nem hallottunk felőle, mígnem két éve ősszel Murányi György meghívta Blueseum című műsorába vendégnek, majd felkérte, hogy játsszon rá élőben az éppen forgó bluesmuzsikára. A kísérlet olyan sikeres lett, hogy azonnal álmodozni kezdtek, Asztalos Domonkos személyében kiadót találtak, a Stereo Shop a terjesztést vállalta, és előbbivel néhány hónappal később aláírtak egy öt évre szóló menedzselési és kiadói szerződést. Ennek eredményeként látott tavaly nyáron napvilágot Pleszkán Fingerprints (Ujjlenyomatok) című albuma, melyen tíz, felerészben saját kompozíció hallható. A mű meglehetősen sokszínű, műfaját tekintve is heterogén, Pleszkán virtuozitása ismét könnyedén tetten érhető, bár mintha túlságosan is a technikai bravúrok dominálnának rajta; időnként az az érzése az embernek, hogy kevesebb hang több lenne, s néha bizony hiányzik belőle a kellő drámai érzék.
Az album zenei anyagát a nagyközönségnek Peszkán először a debreceni jazzfesztiválon mutatta be, majd néhány héttel később a Fővárosi Művelődési Házban azt is meghallhattuk, hogy a továbbiakban vélhetően merre visznek útjai. Még mielőtt azonban megszoktuk volna Pleszkán újbóli jelenlétét a hazai zenei életben, visszament Nyugatra, hogy egy korábban vállalt kötelezettségének eleget tegyen. 1996 márciusában jött ismét haza, de csak egyetlen szűk esztendőre, s a megélhetés januártól ismét a svájci vendéglátóiparba szólítja. Egy tavaszi koncert-körút és egy album maradt ezúttal utána, melyek közül különösen ez utóbbi becses. A Second Step (Második lépés) valóban előrelépés, a csillogó felszín alatt a mélység is kivehető, lényegesen több benne az invenció és egészségesebb szinten marad a virtuózitás.
Pleszkán Frigyes idén ünnepelte harminchetedik születésnapját. Talán az utolsó pillanat ahhoz, hogy egy ügyes impresszárió megakadályozza elkallódását, tehetségének aprópénzre váltását. Ha most nem nyúlnak a hóna alá, holnap lehet, hogy késő - endéglátózásból egy idő után ugyanis szellemi értelemben nincs visszaút. Még egy Pleszkán Frigyesnek sem." (Jávorszky Béla Szilárd Népszabadság 1996. december 28.)
És Pleszkán Frigyes 2011. február 14-én öngyilkos lett.
"Sosem láttam Pleszkánt hirdető nagy tacepaokat, országos koncertturnéiról híradásokat. Persze előfordulhattak, csak a szemem nem állt rá. Ahogy azt sem böngésztem, melyik jazz caféban, jazz kocsmában lép föl, egyszerűen és könnyedén tűnt el a látóteremből.
Munkált bennem a kettősség, hogy ha nehezen is jutottam a zenéihez, ha nem is látom fennen hirdetve szerepléseit, attól még él, működik és jól van. Pedig ez nem egy ilyen ország. Zordságához, érdektelenségéhez, a magam érdektelen viselkedésével én is tettem hozzá. Itthon nálunk a zseni csak a legritkábban van a helyén és érzi jól magát. A zseni már önmagában is megoszt, kedélyeket borzol, irigységre adhat okot, nincs tekintettel az általánosan elfogadott viselkedésmintákra, főbb áramlatokra, öntörvényű, és Pleszkán is ilyen lehetett. Mindemellett a jazz, mint műfaj sokkal szűkebb körnek szólhatott, kevesebb érdeklődésre tarthatott számot a nagyobbnak és népszerűbbnek elfogadott könnyűzenei testvéreinél. A jazz a zenének egyfajta nemszeretem ága lehetett, amely Amerikából eredt és hozzánk nyugati irányból gyűrűzött be. A jazz-t a maga bonyolultságában gyakran még érthetetlennek, ártalmasnak, amolyan luxus-csökevénynek, eretnek dolognak tartották. Többszörös hátránnyal kellett tehát Pleszkánnak megküzdenie, amit ő egy zsenihez méltó kihívásnak vehetett..." (Szegő Anna)

A zenészek:

Pleszkán Frigyes - zongora
Czakó Péter - bőgő
Gyárfás István- gitár
Jávori Vilmos - dob
Jeszenszky György - dob 5,6,7
Parádi József - bőgő 1,2,3,9

A számok:
1.Autumn Leaves
2.Stella By Starlight
3.Sweet Georgia Brown
4.In A Sentimental Mood
5.Memory
6.Blues In C
7.Fingerprints
8.The Windmills Of Your Mind
9.All The Things You Are
10.Alone

2011. december 9., péntek

Masters of Modern Blues Vol 1 - Johnny Shines Band (1966) Testament Records

Pete Welding (1935-1995) amerikai újságíró, blues-történész 1963-ban Philadelphiában Testament Records néven független zenekiadót alapított a blues és az amerikai néger népzene kiadása céljából.
Járta az országot, és több addig ismeretlen, vagy kevésbé ismert zenésszel készített felvételeket.
A kiadó 1977-ig működött, s számos, ma már ritkaságnak számító blues, gospel, country és dzsessz lemez kiadásával vívott nevet magának.
John Ned 'Johnny' Shines (1915-1992) 1935-ben megismerkedett Robert Johnsonnal, és két évig együtt járták az országot. 1941-ben Chicagoban telepedett le, egy gyárban dolgozott és esténként helyi bárokban muzsikált. 1946-ban a Columbia, 1950-ben a Chess lemeztársaság készített vele lemezt, de ezek egyike sem került az üzletekbe. 1966-ban viszont a Testament és a Vanguard is kiadta egy-egy lemezét.
A Johnny Shines Band:
Johnny Shines - gitár, ének
Otis Spann - zongora
Big Walter Horton - szájharmonika
Lee Jackson - bőgő
Fred Below - dobok

A számok:
01 Rollin' & Tumblin'
02 Trouble Is All I See
03 Mr. Tom Green's Farm
04 My Black Mare
05 What Kind Of Little Girl Are You?

06 So Cold In Vietnam
07 Sweet Home Chicago
08 Walkin' Blues
09 Black Panther
10 Two Trains Runnin'

2011. december 8., csütörtök

Santana - Welcome (1973/2003) Columbia / Sony

"A mexikói születésű muzsikus (1947. július 20.), aki zaklatott gyermekkor után került bele a San Franciscói hippivilágba, már első, máig emlékezetes nagy sikerei, a Woodstock-i fesztivál, a bemutatkozó Santana-album és főleg azt követő Abraxas után zenei és lelki válságba került: kezdte szűknek érezni az általa kitalált "latin rockot", miközben kábítószer- és magánéleti problémái is nyomasztóan hatottak rá. Így indult el a spirituális élet és zene irányában, és ennek nyomai már az 1972-es Caravansaray című lemezen is érezhetőek voltak, hogy az erősen jazz-rockos Welcome-ban (1973), Borbolettában (1975) és a Lotus című tripla albumban kiteljesedjenek ezek a törekvések." (GNL agyszomj.freeblog.hu)
A felvételeken a következő zenészek játékát hallhatjuk:
Carlos Santana – Electric guitar, Acoustic guitar, Bass guitar, kalimba, percussion, vocals
Tom Coster – Yamaha organ, Hammond organ, electric piano, acoustic piano, organ, marimba, percussion, strings arrangements, vocals
Richard Kermode – Hammond organ, mellotron, electric piano, acoustic piano, marimba, percussion
Douglas Rauch – Bass guitar
Michael Shrieve – Drums
José "Chepito" Areas – Percussion, Conga, Timbales
Armando Peraza – Percussion, Conga, Bongos, Cabasa, vocals
Leon Thomas – Lead vocals (2, 4, 7), whistling (5)
Wendy Haas – Vocals (2, 4)
Flora Purim – Lead Vocals (5)
John McLaughlin – Guitar (8)
Joe Farrell – Solo Flute (4)
Bob Yance – Flute
Mel Martin – Flute
Douglas Rodriguez – Rhythm guitar (4)
Tony Smith – Drums (3)
Jules Broussard – Soprano saxophone (6)
Greg Adams – Strings arrangements (7)

A számok:
"Going Home". Traditional spiritual, used by Dvorak in his "New World Symphony". Arr.: Alice Coltrane and Santana Band – 4:11
01.Love, Devotion, and Surrender (Kermode, Santana) – 3:38
02.Samba de Sausalito ( Areas) – 3:11
03.When I Look into Your Eyes (Coster, Michael Shrieve) – 5:52
04.Yours Is the Light (Kermode, Shrieve) – 5:47
05.Mother Africa ( Mann; arr.: Coster, Santana) – 5:55
06.Light of Life (Coster, Kermode, Santana) – 3:52
07.Flame Sky (McLaughlin, Rauch, Santana) – 11:33
08.Welcome (John Coltrane) – 6:35
09.Mantra (Santana, Shrieve, Coster) – 6:10 (2003 Remaster CD only)

2011. december 6., kedd

Trio Töykeät - One Night in Tampere (2007) Blue Note

Tampere a maga 200 000 lakosával Helsinki után Finnország második legnagyobb városa, egyben azon városok egyike, melyben mai napig is működő Lenin múzeum van, annak okán, hogy Lenin 1905-1907 közti száműzetése alatt a városban találkozott először Sztálinnal.
A város valamelyik éjszakai klubjában készültek a lemez felvételei.
Acsapat: Iiro Rantala - zongora, Rami Eskelinen - dobok és Eerik Siikasaari - bőgő.

A számok:
1.Voyage
2.Perfect make out music
3.Final fantasy
4.Some other time
5.Happy hour
6.Karate
7.In a sentimental mood
8.I remember clifford
9.Insane in seine

2011. december 5., hétfő

Hot Tuna - First Pull Up, Then Pull Down (1971) RCA

A Hot Tuna második lemezének felvételei élőben, és ellentétben az elsővel elektronikus hangszerekkel készültek.
Az aktuális csapat:
Jack Casady – bass
Jorma Kaukonen – vocals, guitar
Papa John Creach – electric violin
Sammy Piazza – drums
Will Scarlett – harmonica

A számok:
1. "John's Other" Papa John Creach 8:12
2. "Candy Man" Rev. Gary Davis 5:44
3. "Been So Long" Jorma Kaukonen 3:42
4. "Want You to Know" Bo Carter 4:26
5. "Keep Your Lamps Trimmed and Burning" Davis 8:08
6. "Never Happen No More" Blind Blake 3:47
7. "Come Back Baby" traditional, arranged by Kaukonen 9:28

2011. december 4., vasárnap

Davy Graham - The Guitar Player (1963/2008) Pye/Sanctuary

Az 1940-ben guyanai anya és skót apa gyermekeként Angliában született Davey Graham bemutatására idéznék Bauhaus kiváló blogjának ismertetőjéből:
"Az a gitáros volt, aki az Egyesült Királyságban beindította a folk-rock forradalmat az 1960-as években. Munkássága rengeteg híres "ujjalpengető" akusztikus gitárosra volt inspiratív hatással: a skót folker Bert Janschra, zenésztársára John Renbournra, a nagyhatású angol Martin Carthyra, a legendás Simon & Garfunkel Paul Simonjára... még Jimmy Page is a White Summer szólójában Graham She Moved thru' the Bizarre/Blue Raga című felvételére építkezett.
Graham egyike volt az 1960-as évek legeklektikusabb stílusú gitárosainak. Bekeverte a folkot, a bluest, a jazzt és az indiai ragákat és igen jó mixtúra született belőle, Graham a brit folk színtér nagy katalizátor egyénisége - akár Sandy Bull és John Fahey, a másik két nagy folk-zenére alapozó gitáros, akiknek hasonló ízlése és attitűdje volt. Egyiküket sem lehet igazán rock-zenésznek tekinteni. De mindhárman az 1960-as évtized pszichedelikus rockjának jelentős előfutárai."


A számok:
1. Don't Stop The Carnival
2. Sermonette
3. Take Five
4. How Long, How Long Blues
5. Sunset Eyes
6. Cry Me A River
7. The Ruby & The Pearl
8. Buffalo
9. Exodus
10. Yellow Bird
11. Blues For Betty
12. Hallelujah, I Love Her So
BONUS TRACKS:
13. She Moved Thru' The Bizarre
14. Misirlou (Live)
15. Hey Bud Blues (Live)
16. Anji
17. Fingerbuster
18. La Morena
19. Happy Meeting In Glory
20. Suite In D Minor

Related Posts with Thumbnails