"A zene megszabadít önmagamtól, de ezzel megerősít engem. Az élet zene nélkül egyszerűen tévedés, vesződség, száműzetés."
(Nietzsche)
"Az ember, aki legbelül zenétlen,
S nem hat rá édes hangok egyezése,
Az kész az árulásra, taktikára,
S szelleme tompa, mint az éjszaka
S érzelme komor, mint az Erebus:
Meg ne bízz benne. Hallgass a zenére."
(Shakespeare)
David Sanborn altszaxofonos 1945. július 30-án a floridai Tampában született. Az egyik legmegbecsültebb session zenészként többek között a következő előadókkal dolgozott: James Brown, Bryan Ferry, Michael Stanley, Eric Clapton, Bobby Charles, Cat Stevens, Roger Daltrey, Stevie Wonder, Paul Simon, Jaco Pastorius, the Brecker Brothers, Michael Franks, Kenny Loggins, Casiopea, Players Association, David Bowie, Todd Rundgren, Bruce Springsteen, Little Feat, Tommy Bolin, Bob James, James Taylor, Al Jarreau, Pure Prairie League, Kenny G, George Benson, Joe Beck, Donny Hathaway, Elton John, Gil Evans, Carly Simon, Guru, Linda Ronstadt, Billy Joel, Kenny Garrett, Roger Waters, Steely Dan, Ween, the Eagles, The Grateful Dead...
Nekem volt szerencsém a PECSA-ban élőben is hallani őt, a mögöttem lévő sorban Presser Gábor és Charlie ültek.
Ezt a lemezét Ray Charlesnek, a rá a legkorábbi és legmélyebb hatást gyakorló zenésznek szentelte.
Nagyon jó lemez, köszönet érte Gykrantrz barátunknak.
A zenészek:
David Sanborn: alto sax; Joey DeFrancesco: organ; Steve Gadd: drums; Bob Malach: tenor sax; Frank Basile: baritone sax; Tony Kadlock: trumpet; Mike Davis: bass trombone; Joss Stone: vocals; James Taylor: vocals.
A Hot Tuna formációt a Jefferson Airplane két tagja: a gitáros-énekes Jorma Kaukonen és a basszusgitáros Jack Casady 1969-ben alapították, s muzsikáltak benne az Airplane-beli működésük mellett. A zenekar igazi szerelemgyerek, a mai napig működik. Eleinte akusztikus bluest, később blues-rockot, majd rockot, hard-rockot játszottak, s ezeket a műfajokat azóta is körbe-körbe járják.
Első, cím nélküli lemezük készítői:
Jorma Kaukonen – ének, akusztikus gitár
Jack Casady – basszusgitár
Will Scarlett – szájharmonika
A számok:
Hesitation Blues (Tradícionális, Jorma Kaukonen és Jack Casady feldolgozása) – 5:06
How Long Blues (Leroy Carr) – 3:58
Uncle Sam Blues (Tradícionális, Jorma Kaukonen és Jack Casady feldolgozása) – 4:56
Don’t You Leave Me Here (Jelly Roll Morton) – 3:01
Death Don’t Have No Mercy (Rev. Gary Davis) – 6:14
Know You Rider (Tradícionális, Jorma Kaukonen és Jack Casady feldolgozása) – 4:07
Oh Lord, Search My Heart (Rev. Gary Davis) – 3:52
Winin’ Boy Blues (Jelly Roll Morton) – 5:31
New Song (For the Morning) (Jorma Kaukonen) – 5:03
Mann’s Fate (Jorma Kaukonen) – 5:26
Bónuszdalok
Keep Your Lamps Trimmed and Burning (Rev. Gary Davis) – 3:48
Candy Man (Rev. Gary Davis) – 3:35
True Religion (Tradícionális, Jorma Kaukonen és Jack Casady feldolgozása) – 5:23
"A történet huszonkét évvel ezelőtt állítólag így kezdődött: Gonda János, a jazztanszak vezetője intett a következő felvételizőnek, majd fáradtan lehunyta szemét. És egy pillanatra azt hitte, álmodik: Oscar Petersont, a jazz-zongora virtuózát vélte hallani, de amikor felnézett, a zongora mögött csak egy tizennégy éves monori diákot látott. S Pleszkán Frigyes neve mellé húsz évvel ezelőtt a legenda szerint odakerült a kettős felkiáltójel.
Pár évvel később Gonda a következőket írja jellemzésként a Monorról hetenként bejáró növendékről: „Szorgalma, a műfaj iránti alázata és a játékában megnyilvánuló belső parancsnak engedelmeskedő fegyelme, egyaránt ritkaságszámba megy. Széles spektrumon zongorázik: a rocktól a hagyományos jazzig mindenre fogékony és mindenben otthonos. Abszolút hallása van. Zenei memóriája kitűnő. Egyszer hallott lemez anyagát pontosan le tudja játszani. Technikailag megoldhatatlan feladatot - ha kissé hihetetlenül hangzik is - jóformán nem ismer.”
Pleszkán tehát csodagyerekként indult, tehetsége bármilyen sikerre feljogosíthatta volna, de mivel a Kárpát-medence közepén született, ez önmagában kevésnek bizonyult. Ő sem tartozott a nyolcvanas évek jazzéletét jelentősen befolyásoló Kiss Imre kegyeltjei közé, 1985-ben ugyan Gonda Jánossal és Kruza Richárddal közösen Keyboard Music címmel lemezt készített, de aztán, belefáradva a lehetetlen körülményekbe, Nyugatnak ment és elmerült a vendéglátóiparba.
Sokáig nem hallottunk felőle, mígnem két éve ősszel Murányi György meghívta Blueseum című műsorába vendégnek, majd felkérte, hogy játsszon rá élőben az éppen forgó bluesmuzsikára. A kísérlet olyan sikeres lett, hogy azonnal álmodozni kezdtek, Asztalos Domonkos személyében kiadót találtak, a Stereo Shop a terjesztést vállalta, és előbbivel néhány hónappal később aláírtak egy öt évre szóló menedzselési és kiadói szerződést. Ennek eredményeként látott tavaly nyáron napvilágot Pleszkán Fingerprints (Ujjlenyomatok) című albuma, melyen tíz, felerészben saját kompozíció hallható. A mű meglehetősen sokszínű, műfaját tekintve is heterogén, Pleszkán virtuozitása ismét könnyedén tetten érhető, bár mintha túlságosan is a technikai bravúrok dominálnának rajta; időnként az az érzése az embernek, hogy kevesebb hang több lenne, s néha bizony hiányzik belőle a kellő drámai érzék.
Az album zenei anyagát a nagyközönségnek Peszkán először a debreceni jazzfesztiválon mutatta be, majd néhány héttel később a Fővárosi Művelődési Házban azt is meghallhattuk, hogy a továbbiakban vélhetően merre visznek útjai. Még mielőtt azonban megszoktuk volna Pleszkán újbóli jelenlétét a hazai zenei életben, visszament Nyugatra, hogy egy korábban vállalt kötelezettségének eleget tegyen. 1996 márciusában jött ismét haza, de csak egyetlen szűk esztendőre, s a megélhetés januártól ismét a svájci vendéglátóiparba szólítja. Egy tavaszi koncert-körút és egy album maradt ezúttal utána, melyek közül különösen ez utóbbi becses. A Second Step (Második lépés) valóban előrelépés, a csillogó felszín alatt a mélység is kivehető, lényegesen több benne az invenció és egészségesebb szinten marad a virtuózitás.
Pleszkán Frigyes idén ünnepelte harminchetedik születésnapját. Talán az utolsó pillanat ahhoz, hogy egy ügyes impresszárió megakadályozza elkallódását, tehetségének aprópénzre váltását. Ha most nem nyúlnak a hóna alá, holnap lehet, hogy késő - endéglátózásból egy idő után ugyanis szellemi értelemben nincs visszaút. Még egy Pleszkán Frigyesnek sem." (Jávorszky Béla Szilárd Népszabadság 1996. december 28.)
És Pleszkán Frigyes 2011. február 14-én öngyilkos lett.
"Sosem láttam Pleszkánt hirdető nagy tacepaokat, országos koncertturnéiról híradásokat. Persze előfordulhattak, csak a szemem nem állt rá. Ahogy azt sem böngésztem, melyik jazz caféban, jazz kocsmában lép föl, egyszerűen és könnyedén tűnt el a látóteremből.
Munkált bennem a kettősség, hogy ha nehezen is jutottam a zenéihez, ha nem is látom fennen hirdetve szerepléseit, attól még él, működik és jól van. Pedig ez nem egy ilyen ország. Zordságához, érdektelenségéhez, a magam érdektelen viselkedésével én is tettem hozzá. Itthon nálunk a zseni csak a legritkábban van a helyén és érzi jól magát. A zseni már önmagában is megoszt, kedélyeket borzol, irigységre adhat okot, nincs tekintettel az általánosan elfogadott viselkedésmintákra, főbb áramlatokra, öntörvényű, és Pleszkán is ilyen lehetett. Mindemellett a jazz, mint műfaj sokkal szűkebb körnek szólhatott, kevesebb érdeklődésre tarthatott számot a nagyobbnak és népszerűbbnek elfogadott könnyűzenei testvéreinél. A jazz a zenének egyfajta nemszeretem ága lehetett, amely Amerikából eredt és hozzánk nyugati irányból gyűrűzött be. A jazz-t a maga bonyolultságában gyakran még érthetetlennek, ártalmasnak, amolyan luxus-csökevénynek, eretnek dolognak tartották. Többszörös hátránnyal kellett tehát Pleszkánnak megküzdenie, amit ő egy zsenihez méltó kihívásnak vehetett..." (Szegő Anna)
Pete Welding (1935-1995) amerikai újságíró, blues-történész 1963-ban Philadelphiában Testament Records néven független zenekiadót alapított a blues és az amerikai néger népzene kiadása céljából.
Járta az országot, és több addig ismeretlen, vagy kevésbé ismert zenésszel készített felvételeket.
A kiadó 1977-ig működött, s számos, ma már ritkaságnak számító blues, gospel, country és dzsessz lemez kiadásával vívott nevet magának.
John Ned 'Johnny' Shines (1915-1992) 1935-ben megismerkedett Robert Johnsonnal, és két évig együtt járták az országot. 1941-ben Chicagoban telepedett le, egy gyárban dolgozott és esténként helyi bárokban muzsikált. 1946-ban a Columbia, 1950-ben a Chess lemeztársaság készített vele lemezt, de ezek egyike sem került az üzletekbe. 1966-ban viszont a Testament és a Vanguard is kiadta egy-egy lemezét.
"A mexikói születésű muzsikus (1947. július 20.), aki zaklatott gyermekkor után került bele a San Franciscói hippivilágba, már első, máig emlékezetes nagy sikerei, a Woodstock-i fesztivál, a bemutatkozó Santana-album és főleg azt követő Abraxas után zenei és lelki válságba került: kezdte szűknek érezni az általa kitalált "latin rockot", miközben kábítószer- és magánéleti problémái is nyomasztóan hatottak rá. Így indult el a spirituális élet és zene irányában, és ennek nyomai már az 1972-es Caravansaray című lemezen is érezhetőek voltak, hogy az erősen jazz-rockos Welcome-ban (1973), Borbolettában (1975) és a Lotus című tripla albumban kiteljesedjenek ezek a törekvések." (GNL agyszomj.freeblog.hu) A felvételeken a következő zenészek játékát hallhatjuk: Carlos Santana – Electric guitar, Acoustic guitar, Bass guitar, kalimba, percussion, vocals Tom Coster – Yamaha organ, Hammond organ, electric piano, acoustic piano, organ, marimba, percussion, strings arrangements, vocals Richard Kermode – Hammond organ, mellotron, electric piano, acoustic piano, marimba, percussion Douglas Rauch – Bass guitar Michael Shrieve – Drums José "Chepito" Areas – Percussion, Conga, Timbales Armando Peraza – Percussion, Conga, Bongos, Cabasa, vocals Leon Thomas – Lead vocals (2, 4, 7), whistling (5) Wendy Haas – Vocals (2, 4) Flora Purim – Lead Vocals (5) John McLaughlin – Guitar (8) Joe Farrell – Solo Flute (4) Bob Yance – Flute Mel Martin – Flute Douglas Rodriguez – Rhythm guitar (4) Tony Smith – Drums (3) Jules Broussard – Soprano saxophone (6) Greg Adams – Strings arrangements (7)
A számok: "Going Home". Traditional spiritual, used by Dvorak in his "New World Symphony". Arr.: Alice Coltrane and Santana Band – 4:11 01.Love, Devotion, and Surrender (Kermode, Santana) – 3:38 02.Samba de Sausalito ( Areas) – 3:11 03.When I Look into Your Eyes (Coster, Michael Shrieve) – 5:52 04.Yours Is the Light (Kermode, Shrieve) – 5:47 05.Mother Africa ( Mann; arr.: Coster, Santana) – 5:55 06.Light of Life (Coster, Kermode, Santana) – 3:52 07.Flame Sky (McLaughlin, Rauch, Santana) – 11:33 08.Welcome (John Coltrane) – 6:35 09.Mantra (Santana, Shrieve, Coster) – 6:10 (2003 Remaster CD only)
Tampere a maga 200 000 lakosával Helsinki után Finnország második legnagyobb városa, egyben azon városok egyike, melyben mai napig is működő Lenin múzeum van, annak okán, hogy Lenin 1905-1907 közti száműzetése alatt a városban találkozott először Sztálinnal.
A város valamelyik éjszakai klubjában készültek a lemez felvételei.
A Hot Tuna második lemezének felvételei élőben, és ellentétben az elsővel elektronikus hangszerekkel készültek. Az aktuális csapat: Jack Casady – bass Jorma Kaukonen – vocals, guitar Papa John Creach – electric violin Sammy Piazza – drums Will Scarlett – harmonica
A számok: 1. "John's Other" Papa John Creach 8:12 2. "Candy Man" Rev. Gary Davis 5:44 3. "Been So Long" Jorma Kaukonen 3:42 4. "Want You to Know" Bo Carter 4:26 5. "Keep Your Lamps Trimmed and Burning" Davis 8:08 6. "Never Happen No More" Blind Blake 3:47 7. "Come Back Baby" traditional, arranged by Kaukonen 9:28
Az 1940-ben guyanai anya és skót apa gyermekeként Angliában született Davey Graham bemutatására idéznék Bauhaus kiváló blogjának ismertetőjéből:
"Az a gitáros volt, aki az Egyesült Királyságban beindította a folk-rock forradalmat az 1960-as években. Munkássága rengeteg híres "ujjalpengető" akusztikus gitárosra volt inspiratív hatással: a skót folker Bert Janschra, zenésztársára John Renbournra, a nagyhatású angol Martin Carthyra, a legendás Simon & Garfunkel Paul Simonjára... még Jimmy Page is a White Summer szólójában Graham She Moved thru' the Bizarre/Blue Raga című felvételére építkezett.
Graham egyike volt az 1960-as évek legeklektikusabb stílusú gitárosainak. Bekeverte a folkot, a bluest, a jazzt és az indiai ragákat és igen jó mixtúra született belőle, Graham a brit folk színtér nagy katalizátor egyénisége - akár Sandy Bull és John Fahey, a másik két nagy folk-zenére alapozó gitáros, akiknek hasonló ízlése és attitűdje volt. Egyiküket sem lehet igazán rock-zenésznek tekinteni. De mindhárman az 1960-as évtized pszichedelikus rockjának jelentős előfutárai."
Szeretettel üdvözlök mindenkit zenekuckómban! Ki ide betér, ha füle nyitott, kedvére csemegéz- het a különböző műfajú albumok között, melyeket ezúton is sok szeretettel ajánlok figyelmetekbe. Ha valamelyik album letöltésével gond lenne, írjatok egy mailt, igyekszem a problémát gyorsan orvosolni. Azért azt jó ha tudjátok, hogy a szerzői jogi törvények miatt a zenéket csak meghallgatásra tölthetitek le, s gépetekről 24 órán belül le kell törölnötök./
Welcome to my Music Nook!
If You are a sharp-eared fellow You can choose from various albums from all kinds of music.
If You have problems of downloading albums just drop me an email, and I will try to solve it.
You’d better know that according to the Copyright rules You can download music only for the purpose of listening, and You must delete the files in 24 hours.
Bejegyzések
