"A zene megszabadít önmagamtól, de ezzel megerősít engem. Az élet zene nélkül egyszerűen tévedés, vesződség, száműzetés."
(Nietzsche)
"Az ember, aki legbelül zenétlen,
S nem hat rá édes hangok egyezése,
Az kész az árulásra, taktikára,
S szelleme tompa, mint az éjszaka
S érzelme komor, mint az Erebus:
Meg ne bízz benne. Hallgass a zenére."
(Shakespeare)
"Rainer Brüninghaus a németországi Bad Pyrmontban született 1949. november 21-én.
1973-76 között a Kölni Konzervatóriumban zeneelméletet és zongorát hallgatott, majd tanulmányai végeztével Volker Kriegel együttesében mutatkozott be. A Spectrum-ot követően Eberhard Weber nagy hatású zenekarához, a Colours-hoz csatlakozott (1975-80) melynek tagja volt Charlie Mariano és John Marshall is. Bár Webert gyakran bőszítette, ha a kritikusok a Colours-ról, mint a Weather Report európai hasonmásáról beszéltek, voltak olyan időszakok - különösképpen a Colours kései albumai, - amikor Brüninghaus kompozíciói közel álltak az amerikai stílushoz. (Brüninghausnak egyébként kritikus felszólalásai voltak a banda sikerének érdekében a kompozíciókat és a zongorajátékot illetően, amelyben be kívánta mutatni óriási technikai felkészültségét és rendkívüli szenzitivitását a zeneszerzésben is.)
Amikor elhagyta a Colours-ot, Manfred Schoof quintetjében dolgozott, majd 1981-ben megalakította saját trióját Markus Stockhausen és Fredy Studer társaságában. A „Continuum” rendkívül sikeresnek bizonyult, 1984-ben megnyerte a Német Lemezkritikusok Díját.
Rainer Brüninghaus pályafutása során kiváló muzsikusok széles körével dolgozott, mint például Kenny Wheeler, Paul McCandless, Michael DiPasqua, Albert Mangelsdorff, Toots Thielemans, Archie Shepp, Carla Bley és Bobby McFerrin.
1995-től tagja JAN GARBAREK világhírű együttesének, emellett komponál bigbandek és klasszikus zenekarok számára és tanít a Kölni Zeneakadémián." (zene.hu)
Kedves Gykrantz, köszönjük a lemezt!
Drums – Fredy Studer
Piano, Synthesizer, Composed By – Rainer Brüninghaus
Trumpet, Flugelhorn – Markus Stockhausen
"Aziza Mustafa Zadeh fantasztikus képességű 1969-ben Bakuban (Azerbaijan) született jazz-zongorista hölgy. A Németországban élő zongorista-énekesnő fantasztikus jazz zongoristaként koncertezett már hazánkban is. Egyediségét énekesi stílusa adja muzsikájához, ugyanis tradícionális azerbaijani improvizációs technikát, a mugam-t használja dalaiban, amitől sok szakíró avant-garde-nak is szokta tartani. Minden esetre nagyon érdekes, a tradícionalitás és a vírtuozitás keveredik 1988-tól aktívnak mondható karrierjében, illetve 1991-ben megjelent, saját nevét viselő első lemeze óta.
Karrierjének csúcsa az 1995-ben Dance of Fire címmel megjelent harmadik lemeze volt, ahol olyan legendás alakok kísérték dalait, mint Al Di Meola akusztikus gitárjával, Bill Evans szaxofonjával, Stanley Clarke basszusaival és Omar Hakim dobjával. Azóta négy lemeze jelent meg, mind hasonló mugam-jazz fuzióval. 2006-ban jött a folytatás, saját dalok mellett Rimskij-Korsakow, Schumann, Ravel átiratokkal.
Mint mindig, Aziza gyönyörűen, tisztán, komolyzenei mélységben zongorázik ezen a lemezen. Csapong a kötött formák és az improvizációk között, erősen vagy romantikusan, a dal jellegéből adódóan. Egyszerűen fantasztikusan tisztán játszik, még akkor is, ha érezhetően élőben van felvéve a lemez.
Énekesként is, mint mindig, kitanult-kimódolt, operai hangon improvizája, többnyire szöveg nélküli, tradícionális elemekből építkező mugam dallamait.
A végeredmény mindig nagyon erős album." (Passzio.hu)
A lemez felvételein a Passzio.hu cikkében említetteken kívül Kai E. Karpeh De Camargo basszusgitáros is közreműködött.
A számok:
01. Boomerang – 4:24 Dance of Fire Suite 1. (Aziza Mustafa Zadeh)
02. Dance of Fire – 6:02 Dance of Fire Suite 2. (Aziza Mustafa Zadeh)
03. Sheherezadeh – 2:52 Dance of Fire Suite 3. (Aziza Mustafa Zadeh)
04. Aspiration – 2:23 Dance of Fire Suite 4. (Aziza Mustafa Zadeh)
05. Bana Bana Gel (Bad Girl) – 12:32 (Aziza Mustafa Zadeh)
06. Shadow – 5:54 (Aziza Mustafa Zadeh)
07. Carnival – 7:29 (Aziza Mustafa Zadeh)
08. Passion – 7:10 (Aziza Mustafa Zadeh)
09. Spanish Picture – 9:00 (Aziza Mustafa Zadeh)
10. To Be Continued – 5:59 (Aziza Mustafa Zadeh)
11. Father – 5:57 (Aziza Mustafa Zadeh)
Jussi Pekka Pohjola (1952-2008) finn multi instrumentalista zeneszerző és producer leginkább a Wigwam nevű finn progresszív rockeggyüttes basszusgitárosaként vált ismertté.
Megfordult néhány, közte saját alakítású formációban is, készített szólólemezeket, és közreműködött mások lemezfelvételein is. (Mike Oldfield: Exposed, Szabó Gábor: Belsta River)
Neve nálunk kevéssé ismert, ezen sFinnországban Keesojen Lehto címmel jelent meg, ez a cím látható a lemez borítóján is.
A lemez felvételeinek készítői:
Bass, spinet and string synthesiser: Pekka Pohjola
Synthesiser and piano: Wlodek Gulkowski
Synthesiser and guitar:George Wadenius
Drums: Vesa Aaltonen
Drums and glockenspiel: Pierre Moerlen
Acoustic, electric and fuzz guitars, mandolin, recorder and flute: Mike Oldfield
Vocals: Sally Oldfield
Minnie Julia Riperton (1947-1979) amerikai énekesnő, dalszerző a soul és R&B területén működött. 1970-től korai haláláig öt albuma jelent meg, ez volt a második. A számok:
1. "Reasons" – 3:25 2. "It's So Nice (To See Old Friends)" – 4:47 3. "Take a Little Trip" (Stevie Wonder) – 4:11 4. "Seeing You This Way" – 2:51 5. "The Edge of a Dream" – 4:20 6. "Perfect Angel" (Stevie Wonder) – 3:41 7. "Every Time He Comes Around" – 3:55 8. "Lovin' You" – 3:54 9. "Our Lives" – 5:42
Bevallom őszintén, hogy én erről a new yorki csapatról akkor hallottam először, amikor Gykrantz barátunk megküldte ezt a lemezüket. A kvartet rendszeresen fellép a New York környéki fesztiválokon, vezetőjük Matt Vacanti basszeres, aki egyébként a fultoni főiskola zenekarának vezetője.
Kedves Gykrantz, köszönjük a lemezt!
A lemez felvételeinek Készítői: Matt Vacanti - bass John Magnante - guitar Brian Scherer - saxophone, flute, bass clarinet Karl Sterling - drums
Vendégek Jeff Lorber - keyboards John Heard - percussion Jimmy Haslip - percussion
A számok: 01. Clique 02. Sunrise @7 03. Eclipse 04. New Shoes 05. Navajo 06. The August Child 07. Reach 08. Salina Street 09. ECM Nouveau 10. Zig Zag 11. Estrellas 12. Estilo Caribenos
"A Szkítia zenekar Hajnaltűztánc című albumának ötletét az ősi Arvisura – Igazszólás - egyik rovása ihlette. Az Arvisurák a 24 Hun Törzsszövetség sámánjainak rendszeresen írt és őrzött hagyománya. Az Arvisurákat agyag, kő vagy aranylapokra vésték rovásírással. A palóc Paál Zoltán (1913-1982) rovósámán Arvisura gyűjteménye, a hun-magyar törzsek Ószövetségének is tekinthető, mert a több mint 6000 évre visszatekintő írott, igaz történelmünket foglalja magában. A Bibliához hasonlóan az Arvisura is többszörösen kódolt szöveg, azaz túl az elsődleges mondanivalóin, a sorok mögött is fontos információk bújnak meg, mégpedig a teremtéstanra, a kozmikus tudásra vonatkozóan, melyet még csak kevesen látnak és értenek. A Szkítia zenekar célja, hogy a hallgatók mélyebben elgondolkodjanak a dalok mondanivalóján, s a zene segítségével és Szőke István Atilla gondolatain keresztül járjuk végig a múlt ösvényét, határozzuk meg a jelen céljait, küldetésünk értelmét, és tárjuk fel együtt a jövő titkait. A múltat végigszemlélve világossá válik majd, mennyire hálásak lehetünk a Teremtőnek, hogy egy olyan nemzethez tartozhatunk, akinek történelme az ismert legrégibb időkbe nyúlik vissza. A jelenben talán – a dalaink által is - sikerül a magyarságba önbizalmat, hitet és reményt önteni. A magyarság nemcsak egy állampolgárságot jelent, sokkal inkább egyfajta lélekminőséget, aminek most fontos küldetése van: békét és rendet teremteni a környezetünkben a tudás és a szeretetet segítségével. Bízzunk a jövőben! Az egyetlen kiút az, ha megfejtjük a megfejthetetlent és ismét birtokunkba vesszük a tudást. Csak ennek ismeretében és a szeretet erejével van esélyünk egy szép jövő kialakításához." Periferic Records
Bedőcs Imre – ének G. Szabó László – gitár Kalcsó György – basszusgitár Koszta János – dobok Molnár Tibor – hegedű Pad Richárd – billentyűs hangszerek Pataki Mónika – ének Sztrebka Erika – ének
Közreműködik: Pintér József – citera Ségercz Ferenc - furulyák
1. Isten citerája (6:04) 2. Azt éreztem nagy szél támad (4:07) 3. Hajnaltűztánc (6:30) 4. Áldás (5:12) 5. Kéthelyi menyecskék (4:35) 6. Lágy csöndű szavakkal (5:13) 7. Az én szívem mikor dobban (2:42) 8. Válaszféle (5:48) 9. Magyar iskolát, sokat! (4:39) 10. Örökké lobogjon (5:38) 11. Fohász (5:47) 12. Bonus track: Trianon ,,90” (5:21)
Lám csak, egy újabb példa, hogy a kortárs zene és a jazz édestestvérek. Ezen a lemezen az Akadémiai Szólisták Kamarazenekara játszik, a Szabados mű mellett két Bartók slágert, a Divertimentót és a Román Népi táncokat, remekül.
Track listing: Szabados György (1980) : Idő-zene 19:29 Bartók Béla: Divertimento (1939) - Allegro non troppo 9:07 - Molto adagio 8:23 - Allegro assai 7:18 Bartók Béla: Román népi táncok (1915) 5:28
A magyar jazz élvonalbeli muzsikusaiból alakult együttes olyan világhírű művészekkel játszott együtt mint Randy Brecker és Tommy Campbell. Zenéjükkel kapcsolatban legszívesebben az "organikus jazz" kifejezést használják.
"Szeretem az olyan helyeket, ahol az emberek nem felcserélhetők. Szeretem az olyan zenét, amiről az jut eszembe, hogy az élet szép. Ezért jó együtt játszani ezzel a zenekarral." (László Attila) A felvételek készítői: László Attila - elektromos és akusztikus gitárok Oláh Kálmán - zongora, billentyűs hangszerek Lattman Béla - elektromos és akusztikus basszusgitárok Horváth Kornél - ütőhangszerek Szendőfi Péter – dob
Lantos Zoltán - hegedű Fekete-Kovács Kornél - trombita Magyar Ferenc - trombita Csepregi Gyula - tenorszaxofon Elek István - altszaxofon Schreck Ferenc - harsona Kunovics Katalin - vokál Szolnoki Péter - vokál
Az 1001 Albums You Must Hear Before You Die (1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz) sorozat huszonharmadik, egyben az ötvenes évekből válogatott utolsó lemeze.
David Warren Brubeck (Concord, Kalifornia, USA, 1920. december 6.) amerikai zeneszerző, zongorista már 13 esztendős korában profi jazzcsoportokkal dolgozott. Beiratkozott a kaliforniai Stocktonban levő College of the Pacificra, és hogy még jobban belekerüljön a jazzéletbe, megalapított egy 12 tagú bandet, valamint megkezdte elméleti és zeneszerzési tanulmányait Darius Milhaud-nál. Miután befejezte a Pacificet, úgy döntött, hogy folytatja korábbi komolyzenei tanulmányait.
A Mills College-ban Schönberg tanítványa volt, második világháborús katonai szolgálata megszakította tanulmányait. 1946-ban, Európából visszatért Milhaud-hoz, és ebben az időben alakította meg első fajsúlyos jazzegyüttesét, a jazz Workshop Ensemble-t, amely nyolctagú volt és amellyel három esztendővel később Dave Brubeck Octet néven lemezfelvételeket készítettek. Innen már következetesen a jazz útján haladt tovább, amikor 1949-ben megalakította első trióját, amelyben Cal Tjader és Norman Bates szerepeltek.
A Time Out című lemez a jazz történetében mérföldkőnek számít, ez volt ugyanis az első alkalom, hogy valaki a műfajban megszokottól eltérő ritmusú szerzeményeket játszott.
A kvartet: Dave Brubeck — zongora; Paul Desmond — alt szaxofon; Joe Morello — dobok; Eugene Wright - bőgő.
Dave Weckl 1960. január 8-án született St.Louisban, és már nyolc éves korában dobolni kezdett. Később két évet hallgatott a Bridgeporti egyetem jazz tanszakán is, de inkább a gyakorlati zenélést választotta. Michel Camilo felkeltette az érdeklődését a latin jazz iránt is, s a nyolcvanas évek elejétől már ő lett az egyik legkeresettebb stúdiódobos.
Chick Corea 1986-ban hallotta játszani és azonnal meghívta zenekarába, a Chick Corea Electric Band-be, ahol hét évig működött.
A fúziós zene világában őt tartják az egyik legjobb, legtekintélyesebb dobosnak.
Első szólólemeze az 1990-ben megjelent Master Plan volt.
A lemez felvételeit készítő zenészek: Dave Weckl Drums; Eric Marienthal (2-4) Saxophone;
Jay Oliver (1-6, 8, 9) Keyboards, Piano; Chick Corea (5, 8, 9) Synthesizer;
Michael Brecker (5) Tenor Saxophone; Steve Gadd (8) Drums; Anthony Jackson (2-5, 8, 9) Bass;
Jerry Hey (1, 3) Trumpet; Bill Reichenbach (1) Trombone; Tom Kennedy (1, 7) Bass;
Ray Kennedy (7) Piano; Peter Mayer (2, 4, 6) Guitar; Scott Alspach (6) Trumpet.
Már többször említettem (persze csak a fiatalabbak kedvéért), hogy áldott ifjúkorom milyen gazdag volt jobbnál-jobb zenékben.
A hatvanas évek végén osztódással szaporodó jazz-rock zenekarok ma is élvezhető, mi több, korszerű zenéket játszottak.
Ilyen zenekar volt a kétlemezes Dreams is.
Nem akármilyen összetételű volt a csapat: Jeff Kent - keyboards; Doug Lubahn - bass; Edward Vernon - vocals; Randy Brecker - trumpet; Michael Brecker - sax; Billy Cobham - drums; Barry Rogers - trombone; John Abercrombie - guitar; Robert Mann - guitar; Steve Cropper - guitar; Don Grolnick - keyboards; Will Lee - bass; Toni Torrence - vocals.
Dean Brown session-gitáros harmadik lemeze a DBIII. A 2001-es Here és a 2005-ös Groove Warrior után ez korong egy Tokióban rögzített koncertfelvétel Brown triójával, amelyben Will Lee basszusgitározik és Dennis Chambers dobol. A 10 nóta között találhatunk progresszív és funky saját szerzményeket, illetve egy Jimi Hendrix- és egy Beatles-dal feldolgozást is.
A zenészek: Dean Brown (vocals, guitar, acoustic guitar, electric guitar, background vocals); Dennis Chambers (drums); Will Lee (vocals, electric bass); Bobby Sparks (Clavinet, mini-Moog synthesizer)
Már többször említettem, hogy áldott ifjúkorom milyen gazdag volt jobbnál-jobb zenékben.
A hatvanas évek végén osztódással szaporodó jazz-rock zenekarok ma is élvezhető, mi több, korszerű zenéket játszottak.
Ilyen zenekar volt a kétlemezes Dreams is.
Ez volt a második, egyben utolsó albumuk.
Töltsétek le, és vigyázzatok rá, nem mindennapi csemege.
A csapat: Bob Mann - Guitar, Fluegelhorn, Vocals; Michael Brecker - Tenor Sax & Flute; Randy Brecker - Trumpet & Flugelhorn, Vocals; Billy Cobham - Drums & Percussion; Don Grolnick - Keyboards, Vocals; Will Lee - Bass & vocals; Barry Rogers - Trombone, Weinstein Tuba, Alto Horn & Vocals; Edward Vernon - Vocals.
Eric J. Gale (1938-1994) amerikai gitáros az egyik legkeresettebb sessionzenész volt. Néhány előadó, akinek lemezfelvételein közreműködött: Aretha Franklin, Bob James, Paul Simon, Lena Horne, Szabó Gábor, Quincy Jones, Bob Marley, Nina Simone, Peter Tosh, Grover Washington, Jr., Herbie Mann, Esther Phillips, Joe Cocker, Carly Simon, Van Morrison, Al Jarreau és Billy Joel. A lemezért, amely két, a hetvenes évek végén megjelent albumát tartalmazza, Gykrantznak jár köszönet.
Jean Ritchie, akit az USÁ-ban e a népzene édesanyjaként ("The Mother of Folk") tisztelnek, 1922. december 8-án egy kis Kentucky állambeli falu, Viper mellett egy farmon született családja utolsó, 14. gyermekeként.
Gyermekkorában mint a szivacs, szívta magába a dalokat, melyeket a negyvenes évek végétől, amikor New Yorkban dolgozott, csatlakozva Woody Guthrie, Pete Seeger és Oscar Brand köréhez, kezdett előadni.
Az USÁ-ban ma már nemzeti kincsként tekintenek rá.
Az Underground magazin írta, amikor Ernie Watts 2002-ben Budapesten járt: "A kétszeres Grammy-díjas Ernie Watts a mai zenei élet egyik legsokoldalúbb és legtermékenyebb szaxofonosa. A harminc éve tartó, izgalmasan változatos karrierje során több mint 500 felvételt készített olyan nagy művészek dallamainak feldolgozásával, mint Frank Zappa vagy Thelonious Monk.
Bár gyorsan rá lehet jönni, hogy zenéjének nagy részét John Coltrane inspirálta, Watts mindig megtartotta saját stílusát műfajtól függetlenül.
Az akusztikus jazz szeretete oda vezetett, hogy a zene teljes elkötelezettjévé vált. Legutóbbi albumával megmutatta a világnak azt, amit már egész Los Angeles tudott.
A JVC Music kiadásában megjelent felvételei karrierjének legremekebb darabjai, amelyekben kedvenc zenészeivel dolgozott együtt: Jack DeJohnette, Arturo Sandoval, Kenny Baron, Mulgrew Miller, Eddie Gomez, Jimmy Cobb és Marc Whitfield.
1998-ban megjelent albuma, a Classic Moods talán a legszemélyesebb hangzású felvételeket tartalmazza, amelyeket Watts eddigi pályafutása alatt készített. A blues alapjait felhasználva fantasztikus zenei érzékével remekül egyesíti az improvizációt és a harmonikus struktúrákat. Watts többi JVC-albuma – Reaching Up, Unity, The Long Road Home – egyértelmu bizonyíték, hogy Ernie Watts elsősorban jazz zenész és a legnagyobbak közül való.
Olyan művészekhez és produkciókhoz fűzodik a neve, mint Cannonball Adderley, Quincy Jones, a Rolling Stones (a zenekar 1981-es turnéja és a Let’s Spend the Night Together című film), Frank Zappa, Carole King, Neil Diamond, Aretha Franklin, Diana Ross, Rickie Lee Jones, Whitney Houston, Steely Dan, T-Bone Walker, Chaka Khan, Billy Cobham, Pat Metheny, Lee Ritenour and Patrice Rushen, a filmek közül a Csodálatos Baker Fiúk, a Szellemírtók, a Hírnév.
A stúdiózás után Watts most egy új utat választott. Gyakran játszik Charlie Haden díjnyertes Quartet West zenekarával és amellett, hogy saját együttesével, az Ernie Watts Quartet-el koncertezik, a világ nagy egyetemein tart előadást zeneszakos hallgatóknak.
Watt pályafutásának tevékenysége rendkívül sokrétű és még korán sem tekinthető befejezettnek a lista..."
Kedves Gykrantz, köszönjük, hogy a lemezt megosztottad velünk!
A lemez felvételei 1987. március 14-én és 15-én a hollywoodi Sunset Sound Studios-ban készültek.
A zenészek: Ernie Watts (soprano, alto & tenor saxophones); Pat Coil (piano); Joel DiBartolo (bass);Bob Leatherbarrow (drums).
A számok:
01. Language of the Heart Boykin, Watts 4:53
02. Continental Blues Watts 5:31
03. Echoes Coil, Watts 5:06
04. My One and Only Love Gershwin, Gershwin, Mellin, Wood 5:06
"Kenny Burrell 1931. július 31-én született a michigani Detroitban, Egyesült Államok. Burrell olyan családban született, ahol kedvelték a zenét, mindhárom fiútestvére zenész lett. 18 hónapig tanult gitározni, 1952-53-ban. 1955-ben a detroiti Wayne Universityn elnyerte a Bachelor of Music fokozatot. 1948-ban a Candy Johnson Sextettel gitározott, majd 1949-ben Count Belcherrel, 1950-ben Tommy Barnettel. Amikor 1951-ben Dizzy Gillespie Detroitban szerepelt, közös felvételeket készítettek.
1955 márciusában az Oscar Peterson-trióban Herb Elfist váltotta fel, majd 1957-ben Benny Goodmannel dolgozott. A neves Blue Note labellel kötött szerződése értelmében az orgonista Jimmy Smithszel dolgozott, majd “The Cats" néven John Coltrane-nel készített felvételeket. A kortárs jazzgitárosokhoz hasonlóan Kenny Burrell legfőbb példaképe Charlie Christian volt, ám tiszta, meleg frázisokat fejlesztett ki. Burrell különleges tehetségét dicséri, hogy anélkül játszik édeskésebb zenét, hogy klisékhez nyúlna vagy szentimentális lenne, személyes hangú gitárintonációja a jazzsoundok egyik legfontosabbika. A hatvanas években a Blue Note és a Verve részére készített albumai klasszikus darabjait foglalják magukba. Sokan vélik úgy, hogy a Stanley Turrentine-nal felvett Midnight Blue a legjelentősebb albuma (a nevezetes Reid Miles tipográfiával, amely Elvis Costello Almost Blue borítóját inspirálta).
A "Midnight Blue" címe darabot úgy idézik, mint Van Morrison "Moondance" című darabjának inspirációs forrását. Az 1964es, Gil Evansszel készített nagyigényű Guitar Forms szintén olyan me, amelynek jelentős volt a befolyása. Grant Greenen kívül soha senki sem játszott jobban "smokey guitar jazz"-t, mint Burrell. A nyolcvanas évek végén sok fiatal fekete bőrű zenészt támogatott - főleg a dobos Kenny Washingtont -, akiknek feltűnése triójában meghazudtolta az eddigi képet, amely szerint “elegáns, könnyed" zenét játszik." (Jazz-zenészek Lexikona)
Tony Iommy a Black Sabbath gitárosa és Glenn Hughes énekes-basszusgitáros, aki korábban a Sabbathban is megfordult, de inkább a Deep Purple korszakára emlékezünk, 1996-ban Don Airey billentyűs és Dave Holland dobos társaságában bevonult a stúdióba, és a Black Sabbath 1986-os 7th Star című albumára (melyen Glenn is közreműködött) utalva elkészítették az Eight Star felvételeit. A lemez azóta gyűjtők csemegéje. A zenészek: Tony Iommy - guitar Glenn Hughes - vocals, bass Don Airey - keyboards Dave Holland - drums
A felvételek:
01. Not The Same 02. I'm Gone 03. Real World 04. Don't You Tell Me 05. I'll Be fine 06. From Another World 07. Through The Rain 08. Shakin ' My Wings 09. No Stranger To Love (Remix of 1986)
"Az album a Just Trust címet kapta – azaz: „Bízzál csak”! A címadásból és sejthető: a CD-n hallható számok azt közvetítik, hogy a bizalom és a bizakodás nagy mozgósító erő – s ez érződik is a lemez minden számán. A CD kiforrott zenei anyagából az is jól érzékelhető, hogy az album is rendkívüli összhangban és inspiráló alkotói légkörben készült.
A lemez különlegessége, hogy két formáció játszik rajta: A tavaly megalakult László Attila Quintett tagjai az új generáció kiemelkedő tehetségei: Jellinek Emil ( Emilio ) énekel, Oláh Tzumó Árpád zongorán játszik, Borlai Gergő dobol, basszusgitáron pedig László Attila régi zenésztársa, Lattman Béla játszik. Lendületes, sodró játékuk harmonikus egységet alkot a László Attila Band finom zenéjével.
Az új lemezen szereplő számokat, amelyek közül hat László Attila, egy pedig Oláh Tzumo Árpád szerzeménye július 10-én, egy lemezbemutató koncerten lehetett hallani a Művészetek Palotájában. A jó hangulatú előadáson László Attila mindkét formációval színpadra lépett, és természetesen igazi dzsessz muzsikával bűvölték el az érdeklődőket." (dalok.hu)
Piroskának pedig, aki a lemezt küldte, mindkét dolgos kezét csókolom.
"Lionel Loueke 1973-ban született Beninben, Nyugat-Afrikában. Sokáig afro-pop koncertek lelkes látogatója volt, majd 17 évesen örökölte meg első gitárját zenész bátyjától. Rendkívüli szegénységben és lehetőségek híján kezdte el muzsikusi pályafutását, tönkrement gitárhúrjait például kénytelen volt kerékpár fékkábelekkel helyettesíteni. Erről így emlékezik:
„Bántotta a kezemet, de éveken át azokat használtam, amikor elkezdtem játszani. Érdekeltek az átiratok is, de nem volt hozzá megfelelő eszközöm. Így lemerülőben lévő elemeket tettem a kazettás lejátszóba, hogy lelassítsam és hallás után lejegyzeteljem a felvételeket. Amikor rengeteg kihívásokkal teli országban élsz, muszáj rögtönöznöd és kreatív megoldások felé kell fordulnod.”
Loueke belevetette magát az afrikai tradicionális muzsikába, a beninin kívül tanulmányozta még a nigériai, a kongói, a zairei, a mali és a szenegáli hagyományokat. Egy Párizsból kapott George Benson lemez hatására azonban úgy érezte, szeretné kiszélesíteni látókörét. További gitáros példaképei Wes Montgomery és Joe Pass lettek. Rengeteg időt szentelt a tanulásnak és szinte valamennyi intézményt elvégzett, amit csak lehetett: Elefántcsontparton a National Institute of Artot, Párizsban az American School of Modern Music-ot, Bostonban a Berklee College of Music-ot, valamint – az akkor még californiai központú – Thelonious Monk Institute of Jazzt. Az abszolút őstehetségnek számító művész rengeteg sztárral játszott már együtt eddigi, felfelé ívelő karrieje során. Volt tanárai, Terence Blanchard és Herbie Hancock együtteseiben is zenélt, illetve pillanatnyilag is zenél." (gregjazz.blog.hu)
Kedves Gykrantz, köszönöm a lemezt!
A zenészek:
Lionel Loueke (vocals, guitar); Wayne Shorter (soprano saxophone); Herbie Hancock (piano); Massimo Biolcati (acoustic bass); Ferenc Nemeth (drums).
(A magyar Németh Ferenc dobosról hamarosan külön megemlékezünk.)
"A Szendőfi névről eddig csak a kiváló jazzdobos, Péter ugorhatott be, itt az idő, hogy megismerjük testvérét, Balázst, aki a basszusgitár mellett saját (illetve atyai) készítésű chapman sticken is játszik. Szentpál Zoltán gitárossal ketten alapították a zenekart, hogy a Dream Theater bűvöletéből indulva, zenéjükbe olvasztva némi jazz és egyéb rockzenei elemeket, igazán izgalmas és igényes zenei társulássá fejlődjenek. Két társuk, Gáspár Gergely dobos és Nagy Zsolt billentyűs is mestere hangszerének, és dalírásban sem kellett a szomszédba menniük." (Bátky Zoltán Shck Magazin) A Mindflowers tagjai: Szendőfi Balázs - bass, stick, wind bells (6); Szentpál Zoltán - guitars; Gáspár Gergely - drums; Nagy Zsolt - keyboards. A vendégzenészek: Horváth Flóra - violin (8 ); Kovács "Tobzy" Tamás - percussion (8 ), chimes (3, 6, 8 ); Beke Márk - rain maker (6).
A számok: 1. Red Spider (8:18 ) 2. Falling (5:46) 3. Sick Spirit (4:50) 4. Why? (1:51) 5. Why Not? (5:07) 6. Crying Skies (7:01) 7. Knowing the Path (7:01) 8. Flo's Kisses (4:28 ) 9. Talk with Myself (22:37)
Karl William Jenkins 1944. február 17-én egy wales-i kisvárosban született, ahol édesapja tanító, és a templom orgonistája volt. Zenélni a Wales-i Nemzeti Ifjúsági Zenekar oboistájaként kezdett, majd zeneakadémiai tanulmányokat folytatott. Ismertté jazz- és jazz-rock zenészként vált: szoprán és bariton szaxofonon, oboán és billentyűsökön játszott. A hetvenes évek elején a progrsszív rockzenét játszó Soft Machine tagja is volt. Az időközben tudományos doktori fokozatot is szerzett zeneszerző a komolyzene világához nagyon közeli crossover műveivel vált világhírűvé. A Stabat Mater című műve egy XIII. századi, a keresztfa előtt álló Szűzanyát megéneklő s vers feldolgozása. A mű előadói: Jurgita Adamonyte mezzo-soprano Belinda Sykes ‘ethnic’ vocals & mey Jody K Jenkins percussion EMO Ensemble, Pasi Hyökki director Royal Liverpool Philharmonic Chorus (Additional chorus on tracks 1, 5, 12), Ian Tracey director Royal Liverpool Philharmonic Orchestra, leader Andrew Long Karl Jenkins conductor
A tételek:
01. Cantus lacrimosus 02. Incantation 03. Vidit Jesum in tormentis 04. Lament 05. Sancta Mater 06. Now my life is only weeping. 07. And the Mother did weep 08. Virgo virginum 09. Are you lost out in darkness? 10. Ave verum 11. Fac, ut portem Christi mortem 12. Paradisi gloria
Szeretettel üdvözlök mindenkit zenekuckómban! Ki ide betér, ha füle nyitott, kedvére csemegéz- het a különböző műfajú albumok között, melyeket ezúton is sok szeretettel ajánlok figyelmetekbe. Ha valamelyik album letöltésével gond lenne, írjatok egy mailt, igyekszem a problémát gyorsan orvosolni. Azért azt jó ha tudjátok, hogy a szerzői jogi törvények miatt a zenéket csak meghallgatásra tölthetitek le, s gépetekről 24 órán belül le kell törölnötök./
Welcome to my Music Nook!
If You are a sharp-eared fellow You can choose from various albums from all kinds of music.
If You have problems of downloading albums just drop me an email, and I will try to solve it.
You’d better know that according to the Copyright rules You can download music only for the purpose of listening, and You must delete the files in 24 hours.
Bejegyzések
