Ferenczi György és a Rackajam - A Rackák világa (2010) Gryllus

Péter Bócsi ismertetőjéből (B-oldal.blog.hu): "Ferencziről a mai napig mindenki a szájharmonikára asszociál, és ez nem is baj, hisz a Gyuri hangszerének hangja most is hasít, mint Sóbri Jóska fokosa. Azonban amit manapság csinál, az igen távol áll a kezdeti dolgaitól, vagy talán pontosabb azt mondani, hogy sokkal mélyebbre ás és sokkal merészebben nyúl különböző zenei világokhoz. Úgyhogy a stílus meghatározása rögtön komoly fejtörést okoz. Keresem a megfelelő kifejezést, de a "betyár-blues"-nál jobb nevet nem tudok találni rá, ugyanis minden korábbinál erősebben van jelen betyár világ romantikája. Ami biztos: György barát végképp ledöntött minden korlátot maga körül, s pimasz hamiskártyáként keveri az – egyre inkább magyar – lapokat. Jó értelemben vett gátlástalanság jellemzi, süt a lemezből az alkotói szabadság iránti vágy és elkötelezettség. Nem ismerem Gyurit személyesen, de nyilatkozatai alapján biztos vagyok benne, hogy őt magát is ez jellemzi, számára a szabadság tényleg maga a Rock’n’Roll.
A zene, amit most összehoztak, olyan színes, mint egy jóltartott falusi kakas tollazata, s tökös, mint egy begerjedt lipicai mén. Keveredik benne a hetyke csikós büszkeség, a füstös restik, szakadt büfé kocsik hangulata, izzó roma lagzik verejtéke, a blues lustasága és a magyar népzene tiszta ereje. Ez a kavalkád nem biztos, hogy mindenkit elsőre levesz a lábáról, de egy idő után kialakul az érzés, hogy ez a zene olyan barátságosan olvasztja egybe a különféle hangulatokat, stíluselemeket, mint egy szépen sikerült Egri bikavér a különféle szőlők ízeit.
A zenét hallgatva ne lepődjünk meg, ha egyszer-egyszer beugrik a Csík, a Kaláka vagy a Napra. Szó sincs persze direkt hasonlóságról, inkább csak a hangulat és a népzene miatt van ez, s persze a nívó is az említett bandákat idézi. Igaz, soha nincs akkora mélysége, drámája a Racka muzsikájának, mint az idézett zenék esetében, viszont süt belőle az életszeretet, a vidámság, a csibészség – pont úgy, ahogy azt Gyuritól megszoktuk. Ha már láttad őt valaha élőben, pontosan tudod, miről beszélek.
Ferenczi nagy utat tett meg az AC/DC, a Zep és Hendrix világától, mire rálelt a népzenére. Ami igazán klassz a történetben, az az, hogy változás nem kényszerítette rá a hatások megtagadására, s az útnak még koránt sincs vége! Sikerült megtalálnia a harmóniát az egymástól oly távolinak tűnő zenei világok között is, s Rackáit bölcs juhászként terelgeti a jól megérdemelt, s egyre nyilvánvalóbb sikerek felé."
A felvételeken hallható zenészek:
Apáti Ádám- bass, szájzongora, basszusharmonika, ének
Bimbó Csaba - teleportációs főigazgató
Bizják Gábor- kürt, vokál
Csicsó- manuálmenedzser
Farkas Mihály- cimbalom
Ferenczi György- herfli, hegedű, ének
Jankó Miklós- cajon, vokál
Kormos Levente - gitár, vokál
Pál István "Szalonna"- hegedű
Pintér Zsolt- mandolin, vokál
Roby Lakatos- leonidas rafaelian, cremona hegedű
Szokolay Dongó Balázs- tárogató, furulya

A számok:
01. Tiltakozni és akarni
02. Leányrablós
03. Egyedül Budapesten
04. Csikós (Pusztán születtem...)
05. Legújabb stílusú, ahogy Gyuri bácsi szereti
06. Nem ver meg engem az Isten
07. Dongó Woodstockban
08. Tisztelet a HBB-nek Pesterzsébetről (Tetovált lány)
09. Esszencia táncrend
10. Illatodról
11. Ökoballada a pulykáról
12. Jáger Jóska balladája
13. Ady Endre esete a szivárványra kerüléssel
14. Tennessee Lonesome Blues